Havi nagy bevásárlásra indultunk a hipermarketbe. A kis fekete pénztárcámat kitömtem tízezresekkel. Szokásom szerint bedugtam a nadrágom derekába, hátra gerinc tájékon, a pulcsi takarásába. Úgy félidőben tartott a vásárlás, mikor rám jött a nagydolog. Asszonyt hátrahagyva igyekeztem gyorsan elérni ama bizonyos legkisebb helységet. Mivel ebben a kényszerhelyzetben minden másodperc számított, alsó ruhaneműimtől megszabadulva zuhantam rá az ülőkére. A szokásos rituálék végeztével és az öblítő kar meghúzása előtt ellenőrző pillantást vetettem a produktumra. Az elém táruló látványt nem értettem. Mi az ott, az a nagy fekete valami, ami nem volt ott amikor leültem,és belőlem sem jöhetett ki? A tárgy felismerése egyszerre volt tragikus és komikus. Leszartam a pénztárcámat. A helyzet komikuma a probléma megoldásából adódott. 1.Pénztárcát kihalászni, nagyjából megtisztítani,közben nem lehányni. 2.Papírpénzeket a mosdóban megtisztítani,megszárítani. 3.Jövő-menő WC látogatókra zavartan mosolyogni. 4.Feleségnek elmesélni,hogy mi a szart csináltam negyven percig. 5.Fizetéskor drukkolni,hogy a pénztáros nehogy megszimatoljon valamit. U.i.: Köszönjük a beküldőnek 🙂

Átlagsebesség : 209 km/h ! ! ! John McGuinness - Honda CBR1000RR

hu.wikipedia.orgwikiIsle_of_Man_TT